Aktuális kutatás – A Peszéri-erdő tájtörténeti elemzése
Így a télvégi–tavaszeleji hónapokban a Peszéri-erdő tájtörténetével foglalkozom. A Kunpeszér határában lévő, Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található Natura 2000-es védettségű erdőtömb hazánk egyik legértékesebb homoki erdőssztyepp-erdeje. Számos kimagaslóan értékes faj fordul elő benne, mint például a homoki nőszirom, a rákosi csenkesz, a csikófark, az epergyöngyike, a fekete kökörcsin, az erdei szellőrózsa, a kisfészkű hangyabogáncs, a hegyi gurgolya, a mocsári kardvirág, a szarvas álganéjtúró és a díszes tarkalepke.
Vannak fajok, melyeknek az utolsó Kárpát-medencei állományaik ebben az erdőben élltek, ilyen a magyar sakktáblalepke, az érdes vemhe és a tüskéslábú pozsgóc. Az erdőből szintén eltűnt osztrák sárkányfű mára az egész Alföldről kipusztult, Peszérről utoljára a 20. század elejéről említik.
Érdekes módon a Peszéri-erdőből kipusztult fajok, sőt számos ma is még előforduló értékes faj inkább a gyepeket kedveli, mintsem a zárt erdőket. Mit kerestek hát egy erdőben?
A történeti vizsgálatok alapján kiderült, hogy az erdő messze nem volt olyan zárt, mint ma. Számtalan kisebb-nagyobb tisztás tagolta, mondhatni inkább, hogy a gyepben voltak erdőfoltok és ezek adták a szinte teljesen fátlan tájban a Peszéri-erdőt.
 |
| Gyepek, cserjések és erdők mozaikja a Peszéri-erdőben |
 |
| Kimagaslóan fajgazdag homoki sztyepprét a Rezervátum-tisztás szélén |
 |
| Buckateteji száraz homoki gyep és buckaközi kékperjés rét találkozása a Nyírjesben (Peszéri-erdő északi része) |
 |
| A Rezervátum-tisztás sárguló nyírrel és rezgő nyárrakkal, háttérben a Rezervátum-erdő 130 éves tölgyese |
Vannak fajok, melyeknek az utolsó Kárpát-medencei állományaik ebben az erdőben élltek, ilyen a magyar sakktáblalepke, az érdes vemhe és a tüskéslábú pozsgóc. Az erdőből szintén eltűnt osztrák sárkányfű mára az egész Alföldről kipusztult, Peszérről utoljára a 20. század elejéről említik.
 |
| Az osztrák sárkányfű Puszta Peszér-ről származó herbáriumi lapja (balra) és virágzó példánya az Aggteleki Nemzeti Parkban (jobbra) |
 |
| A vélhetően a Peszéri-erdőből származó (Máté 2015) ménteleki csipkés gyöngyvessző tő virágos hajtása |
 |
| A kipusztultnak vélt vetővirág 2019-ben került elő újra (balra őszi virágzáskor, jobbra tavaszi termésérleléskor) |
Érdekes módon a Peszéri-erdőből kipusztult fajok, sőt számos ma is még előforduló értékes faj inkább a gyepeket kedveli, mintsem a zárt erdőket. Mit kerestek hát egy erdőben?
A történeti vizsgálatok alapján kiderült, hogy az erdő messze nem volt olyan zárt, mint ma. Számtalan kisebb-nagyobb tisztás tagolta, mondhatni inkább, hogy a gyepben voltak erdőfoltok és ezek adták a szinte teljesen fátlan tájban a Peszéri-erdőt.
 |
| A Peszéri-erdő az 1846-os térképen (piros vonalon belül), körülötte a Harmadik Katonai Felmérés mutatja az akkori táji környezetet. A Peszéri-erdő ekkor apró erdőfoltok alkotta sáv volt, mely a környező fátlan tájban szigetszerűen helyezkedett el |
 |
| Mára a gyepes alapmátrix tisztásokká zsugorodott össze, a környező tájat pedig lecsapolták |
Frivaldszky Imre, a nagy rovarász így számol be a Peszéri-erdőről 1858-ban az Akadémián tartott előadásában (nyomtatásban megjelent 1859-ben):
„Magasztos érzettel telik el a természetbúvár, ki e helyen mintegy az öszpontosúlt röpkevilág édenébe látja magát varázsolva. Egy szép májusi vagy júniusi napon a vigályos erdő virányos oázai telvék a tarka vegyűletben idestova rajongó, s virágról virágra röpködő rovarokkal, mintha mind az, mi a környék sivatag pusztáin csak gyéren s elszórva tűnedezik fel, itt tartaná ünnepélyes menyekzőjét.
Nem kevésbbé meglepő ezen erdősziget növényzete is, melynek különnemű fái és cserjéi választékos csoportozatban valódi természetes angol parkot képeznek. Földezete e pusztai erdőnek éjszak felől habos idomú, dombjait futó, részben már megkötött homok, aljasait televény képezi, helylyel hellyel sás, és nádtermő fenekek mutatkoznak, délkeleti részén virányos rétek terűlnek el.”
A Peszéri-erdő tájtörténeti kutatása az erdő tölgyeseinek dinamikai vizsgálatával (Molnár et al. 2017/2019), illetve az erdő környezetének tájtörténeti elemzésével kezdődött (Molnár 2019).
A Peszéri-erdő történetével kapcsolatos fő kérdéseink:
- milyen élőhelyek alkották az erdőt a 18–19. században?
- hogyan gazdálkodták az elmúlt 3 évszázadban, és ennek milyen hatása volt az élőhelyekre és a fajközösségekre?
- a mára kipusztult fajok mikor és miért tűntek el a területről?
A kutatás kezdetekor azt gondoltuk, hogy kevés adat lesz az erdőre vonatkozóan, de az első intenzívebb adatgyűjtés során (2019. ősz) több száz forrás került elő (térképek, oklevelek, természettudományos és erdészeti leírások, 20. század elejéről származó fényképek stb.). Ebből egy adatbázist építettünk, mely elemzését végezzük jelenleg.
Kiemelkedő forrásaink a 19. században készült botanikai leírások (pl. Landbeck 1843, Frivaldszky 1859), a századfordulós rovarászati publikációk (pl. Fountaine 1898, Abafi-Aigner 1902, Jones 1907, Frohawk & Rothschild 1912, Gurney 1913), az erdészeti hasznosítást szolgáló kéziratos térképek (maps.hungaricana.hu), továbbá fontos adatforrások a katonai felmérések (mapire.eu), a Ráczkevei Uradalom erdészeti iratai, a középkori oklevelek (hungaricana.hu), az archív légifelvételek (fentrol.hu), a közelmúltbeli légifelvételek (geoshop.eu) és a lokális természetvédelmi adatbázisok. Emellett interjúkat készítünk és terepi dokumentációt végzünk.
Az erdőről készült 1846-os térkép (Blahausch 1846) kimagaslóan értékes. Olyan részletgazdag, hogy lényegében egy élőhelytérképnek is tekinthető, konkrétan a 19. század közepéről... Rengeteg információt taralmaz (pl. állományok domináns fajai, sarj-állományok kora, az erdő gazdálkodási rendszere), folyamatosan kerülnek elő róla újabb és újabb rétegek.
A kutatás fő célja a Peszéri-erdő, mint kimagaslóan értékes erdőssztyepp-erdő természetvédelmi kezelésének segítése a történeti események és vegtációdinamikai folyamatok minél részletesebb megismerésével.
Szívesen fogadjuk a kutatást segítő észrevételeket, adatokat, régi megfigyeléseket és fényképeket (Molnar.Abel.Peter@stud.uni-mate.hu).
A kutatást a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatása segíti.
„Magasztos érzettel telik el a természetbúvár, ki e helyen mintegy az öszpontosúlt röpkevilág édenébe látja magát varázsolva. Egy szép májusi vagy júniusi napon a vigályos erdő virányos oázai telvék a tarka vegyűletben idestova rajongó, s virágról virágra röpködő rovarokkal, mintha mind az, mi a környék sivatag pusztáin csak gyéren s elszórva tűnedezik fel, itt tartaná ünnepélyes menyekzőjét.
Nem kevésbbé meglepő ezen erdősziget növényzete is, melynek különnemű fái és cserjéi választékos csoportozatban valódi természetes angol parkot képeznek. Földezete e pusztai erdőnek éjszak felől habos idomú, dombjait futó, részben már megkötött homok, aljasait televény képezi, helylyel hellyel sás, és nádtermő fenekek mutatkoznak, délkeleti részén virányos rétek terűlnek el.”
A Peszéri-erdő tájtörténeti kutatása az erdő tölgyeseinek dinamikai vizsgálatával (Molnár et al. 2017/2019), illetve az erdő környezetének tájtörténeti elemzésével kezdődött (Molnár 2019).
A Peszéri-erdő történetével kapcsolatos fő kérdéseink:
- milyen élőhelyek alkották az erdőt a 18–19. században?
- hogyan gazdálkodták az elmúlt 3 évszázadban, és ennek milyen hatása volt az élőhelyekre és a fajközösségekre?
- a mára kipusztult fajok mikor és miért tűntek el a területről?
A kutatás kezdetekor azt gondoltuk, hogy kevés adat lesz az erdőre vonatkozóan, de az első intenzívebb adatgyűjtés során (2019. ősz) több száz forrás került elő (térképek, oklevelek, természettudományos és erdészeti leírások, 20. század elejéről származó fényképek stb.). Ebből egy adatbázist építettünk, mely elemzését végezzük jelenleg.
Kiemelkedő forrásaink a 19. században készült botanikai leírások (pl. Landbeck 1843, Frivaldszky 1859), a századfordulós rovarászati publikációk (pl. Fountaine 1898, Abafi-Aigner 1902, Jones 1907, Frohawk & Rothschild 1912, Gurney 1913), az erdészeti hasznosítást szolgáló kéziratos térképek (maps.hungaricana.hu), továbbá fontos adatforrások a katonai felmérések (mapire.eu), a Ráczkevei Uradalom erdészeti iratai, a középkori oklevelek (hungaricana.hu), az archív légifelvételek (fentrol.hu), a közelmúltbeli légifelvételek (geoshop.eu) és a lokális természetvédelmi adatbázisok. Emellett interjúkat készítünk és terepi dokumentációt végzünk.
 |
| 1912-ben készült kép a Peszéri-erdő egy olyan tisztásáról, amelyen a magyar sakktáblalepke ekkor még előfordult (Frohawk & Rothschild 1912) |
Az erdőről készült 1846-os térkép (Blahausch 1846) kimagaslóan értékes. Olyan részletgazdag, hogy lényegében egy élőhelytérképnek is tekinthető, konkrétan a 19. század közepéről... Rengeteg információt taralmaz (pl. állományok domináns fajai, sarj-állományok kora, az erdő gazdálkodási rendszere), folyamatosan kerülnek elő róla újabb és újabb rétegek.
 |
| Az 1846-os térkép félig áttetszősen, alatta a terület domborzati modellje |
 |
| Az 1846-os térkép digitalizált változata, alatta a 2010-es légifelvétel |
A kutatás fő célja a Peszéri-erdő, mint kimagaslóan értékes erdőssztyepp-erdő természetvédelmi kezelésének segítése a történeti események és vegtációdinamikai folyamatok minél részletesebb megismerésével.
Szívesen fogadjuk a kutatást segítő észrevételeket, adatokat, régi megfigyeléseket és fényképeket (Molnar.Abel.Peter@stud.uni-mate.hu).
A kutatást a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatása segíti.
Hivatkozások:
Abafi-Aigner L. (1902): Peszéri kirándulásaim. – Rovartani lapok 9(4): 75–82.
Blahausch, W. (1846): Forst-Karte über den zur k. k. Familie Herrschaft Peszérer Wald (S 168 - No. 41. Kunpeszér (Pest m., ma Bács-Kiskun m.)), 1:5680 – Kéziratos térkép. MNL OL.
Fountaine, M. E. (1898): Two seasons among the butterflies of Hungary and Austria. – The Entomologist 31: 281–289.
Frivaldszky, I. (1859): Hazánk faunájára vonatkozó adatok és a puszta-peszéri erdő. – Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 9: 19–28.
Frohawk, F. W. & H. N. Ch. Rothschild (1912): Some Notes on the Life-history of Melanargia japigia subsp. suwarovius. – The Entomologist 45: 237–241.
Gurney G. H. (1913): A Month’s Collecting in Hungary. – The entomologist 46: 54–57, 101–104, 158–164.
Jones A. H. (1907): Lepidoptera in Hungary in June (with two plates). – The entomologist’s record 19: 254–247.
Landbeck L. (1843): Der Pöszérer-Wald und seine Bewohner. – Das Buch der Welt 2: 164–169.
Máté A. (2015): A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata L.) egykori kunpeszéri előfordulásáról / On the formerly occurrence of Spiraea crenata L. in Kunpeszér (C Hungary). – Apró közlemények – Kitaibelia 20(2): 300–310.
Molnár Á. P. (2019): A Turjánvidék Natura 2000 terület déli részének tájtörténeti elemzése. – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest. 159 pp.
Molnár Á., Demeter L., Fülöp B., Csicsek G., Nyári L., Vadász-Besnyői V., Koncz P., Deák M., Bódis J., Sisák I., Lestyán Cs. J. & Vadász Cs. (2017): Az észak-kiskunsági meszes homoki erdőssztyepp-komplex recens vegetáció-dinamikája. – XI. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia, Eger. 2017. november 2–5.
Abafi-Aigner L. (1902): Peszéri kirándulásaim. – Rovartani lapok 9(4): 75–82.
Blahausch, W. (1846): Forst-Karte über den zur k. k. Familie Herrschaft Peszérer Wald (S 168 - No. 41. Kunpeszér (Pest m., ma Bács-Kiskun m.)), 1:5680 – Kéziratos térkép. MNL OL.
Fountaine, M. E. (1898): Two seasons among the butterflies of Hungary and Austria. – The Entomologist 31: 281–289.
Frivaldszky, I. (1859): Hazánk faunájára vonatkozó adatok és a puszta-peszéri erdő. – Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 9: 19–28.
Frohawk, F. W. & H. N. Ch. Rothschild (1912): Some Notes on the Life-history of Melanargia japigia subsp. suwarovius. – The Entomologist 45: 237–241.
Gurney G. H. (1913): A Month’s Collecting in Hungary. – The entomologist 46: 54–57, 101–104, 158–164.
Jones A. H. (1907): Lepidoptera in Hungary in June (with two plates). – The entomologist’s record 19: 254–247.
Landbeck L. (1843): Der Pöszérer-Wald und seine Bewohner. – Das Buch der Welt 2: 164–169.
Máté A. (2015): A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata L.) egykori kunpeszéri előfordulásáról / On the formerly occurrence of Spiraea crenata L. in Kunpeszér (C Hungary). – Apró közlemények – Kitaibelia 20(2): 300–310.
Molnár Á. P. (2019): A Turjánvidék Natura 2000 terület déli részének tájtörténeti elemzése. – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest. 159 pp.
Molnár Á., Demeter L., Fülöp B., Csicsek G., Nyári L., Vadász-Besnyői V., Koncz P., Deák M., Bódis J., Sisák I., Lestyán Cs. J. & Vadász Cs. (2017): Az észak-kiskunsági meszes homoki erdőssztyepp-komplex recens vegetáció-dinamikája. – XI. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia, Eger. 2017. november 2–5.