Interjú – Az Alföld szerencséje
Rövid interjú a megaherbivór-hatás és a természetvédelem kapcsolatáról a Népszava Visszhang mellékletében:
Molnár Ábel Péter természetvédelmi ökológus, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) doktorandusz hallgatója utópisztikusnak tartja a szibériai vállalkozást. Mint mondta, Észak-Eurázsiában, Ibériától Kamcsatkáig egykor valóban meghatározó volt a mamutsztyepp és a rajta élő megaherbivór-fauna (nagy testű növényevők, például gyapjas mamut, gyapjas orrszarvú, bölény, őstulok, vadló – a szerk.), de amikor ezt a kérdést vizsgáljuk, és keressük a mai természeti rendszereink megőrzése kapcsán a funkcióját, akkor szerinte kicsit másképp kell megközelíteni a kérdést.
Észak-Eurázsiában az elmúlt évmilliók során folyamatosan éltek nagy testű növényevők. Az ember vadászó és háziasító tevékenysége következtében a fauna kis része maradt csak meg természetes élőhelyén, egy részét kiirtottuk (mamut, orrszarvú), másik részét a kipusztulás szélére sodortuk (európai bölény, Przsevalszkij-ló), néhány fajt pedig háziasítottunk (őstulokból szarvasmarhát, vadlóból házi lovat). A Kárpát-medencében a természetes megaherbivór-fauna kipusztulása egy időben zajlott a háziasított jószágok elterjedésével, ami a bronzkor elejére tehető (i. e. 3000 körül).
A természetes megaherbivór-fauna számos hatást gyakorolt az ökológiai rendszerre, a legelés mellett taposott, rágott, trágyázott, illetve prédaállatként is szolgált a ragadozók számára. Ez a komplex hatás a Kárpát-medencében a szarvasmarha és a ló tartásának köszönhetően a mai napig folytonos, ezért amikor egy kilegeltetett mocsárparton védett iszapnövények élnek, és ritka parti madarak költenek, akkor valójában egy több millió éve folyamatosan jelen lévő hatásnak köszönhetően létrejövő élőhelyet használnak.
A nagy testű növényevők tehát szerves részei az Alföld ökológiai rendszerének. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy rendkívül összetett szisztémával van dolgunk. Régebben sem mindenhol legeltek a növényevők. Nem minden növény- és állatfaj viseli el a „megaherbivór-hatást”. A természetvédelem egyik fontos feladata úgy beállítani egy védett területen a legeltetés mozaikosságát, hogy azzal a legtöbb életközösségnek biztosítson életteret. Nekünk szerencsénk van, mert folytonos a megaherbivór-hatásunk, de Szibériában valóban megszűnt jó pár ezer éve, mondja Molnár Ábel Péter. „Mi itt, az Alföldön a hagyományos legeltetéssel tudunk egy kontinuus rendszert folytatni, Szibériában nagyot kell álmodni, de azért nem szabad túl nagyot sem.”
